A sztori 2016 augusztusában kezdődött, egy hétköznapi vásárlással. Ekkor még nem tudtam, hogy azzal a vásárlással nem csak egy alkatrészhez fogok jutni, hanem egyúttal benevezek egy általam addig nem ismert játékba is.

A történet egyik szereplője, egy országos hálózattal rendelkező autóalkatrész kereskedő cég, a másik szereplő pedig jómagam. Az esetben nem is lenne semmi meglepő, ha mindez egy e-bay-es vásárlás során történik. Azonban itt nem egy kínai noname webshop-ról van szó, ami ma még működik és holnap már csak bottal ütheti a nyomát az, akit esetleg megkárosított. Hanem egy olyan cégről, ami ugyan nem tartozik hazánkban a legnagyobbak közé, de azért mégis van akkora, hogy meglepje az embert a trükközésük.

Kezdetek

Tavaly augusztusban az autóm bal első kerekében a kerékagy csapágy, úgy döntött, hogy feladja a szolgálatot.(a futómű környékén Tibornak is volt gondja korábban BMW-jével ) . Az új kerékagy csapágyat - kis keresgélés után - sikerült az ominózus cég webshopjában megrendelni. Időben meg is érkezett, így gond nélkül átvehettem a megadott üzletükben. Eddig minden oké volt.

Az alkatrésszel felkerestem jól ismert szerelőmet, akihez rendszeresen hordom, kis családunk autóját, egy Ford Mondeot. Mivel nem volt sürgős, így csak pár nappal később került sorra az autó. Azonban, mikor pár nap múlva megcsörrent a telefon, nem az örömhír érkezett. Helyette a szomorú hír, hogy a próbaút során, a beszerelt alkatrész miatt megzavarodott az ABS és az autó össze-vissza reagál a fékezésekre. A problémát sikerült gyorsan orvosolni. A szerelőm rendelt egy másik cégtől egy másik csapágyat, így a kocsi időre kész lett, azonban a szerelés dupla annyi idő lett, ráadásul az új csapágyat sem adták ingyen.

Indul a türelemjáték

Néhány nappal később, a hibás alkatrésszel és a szerelőm által kiállított számlával besétáltam a cég egyik budapesti üzletébe. Kiderült, hogy szükség lenne egy szakvéleményre a szerelőtől, hogy mi a pontos baja az alkatrésznek. Fontos megjegyezni, hogy előtte a telefonos egyeztetések során nem került szóba, hogy szakvélemény is kellene.

Így hát írt egy szakvéleményt a szerelőm, majd bevittem azt is. Nagyjából két hét múlva rácsörögtem a problémával foglalkozó üzlet dolgozójára, hogy megkérdezzem, mi a helyzet. Mire ő közölte, hogy van egy kis probléma. Kellene a kocsi forgalmija. Ne kérdezze senki, hogy ez miért kellett és azt se, hogy miért nem hívtak maguktól, fogalmam sincs. Illetve, van egy sejtésem. – Az, hogy ez már a játék része.

Ismét hetek teltek el teljes csendben. Majd újra felhívtam őket. Ekkor jött a hír, hogy kifizetik az alkatrész árát. Zárójelben jegyezném meg: (AZ ALKATRÉSZ BESZERELVE BALESETVESZÉLYES VOLT!). Azt már nekem kellett kilogikáznom, hogy a szerelőm munkadíját nem akarják kifizetni.

Ismét bementem az üzletbe, ahol az eladó srác, mintha soha szóba sem került volna az, hogy a szerelő munkadíját is fizetik, közölte, hogy napokon belül fizetik az alkatrészt. Mikor megkérdeztem, hogy mi lesz a szerelő munkadíjával, azt tanácsolta, hogy írjak a cég központjába, hátha méltányosságból valamennyit kifizetnek.

Sorstársak

A tapasztalatomat megosztottam egy online autós közösségben, ahol a legtöbben azt írták, hogy örüljek, hogy egyáltalán az alkatrész árát visszakapom. Ugyan nem vagyok jogász, de az rögtön világos volt számomra, hogy jogilag ez legfeljebb Tádzsikisztánban vagy Irakban lehetne rendben. Normális országban nem lehet törvényes az, hogy egy cég elad egy hibás alkatrészt. Majd amikor az alkatrész további költségekbe veri a vevőt, akkor még a vevő örülhet, hogy legalább az alkatrész árát megtérítik.

Közben írtam egy egyszerű e-mailt a cégnek, amiben vázoltam az esetet, csatolva a bescannelt számlákat, szakvéleményt. Néhány hét múlva jött egy válasz, hogy nem fizetnek.

2. menet

Ekkor írtam egy e-mailt, amiben leírtam, hogy a fogyasztóvédelmi törvények szerint nincs rendben az eljárásuk. Ugyanis megtudtam, hogy a vonatkozó jogszabály szerint, ha egy termék hibás, és a hibája miatt anyagi kárt okoz, akkor a termék gyártójának vagy a forgalmazónak kell az okozott kárt megtéríteni. A törvény értelmében azonban a forgalmazó megteheti, hogy a vevőt/károsultat továbbküldi a gyártóhoz, így bár a törvény mellettem állt, nehéz helyzetben voltam. Hamarosan jött a válasz, hogy a levelemet továbbították egy szakértőnek. Majd közel két hónapig semmi további válasz nem érkezett az ügyben.

Felmerül a kérdés, hogy ezt a kiskaput miért kellett beletenni ebbe a törvénybe? Hiszen egy mezei vásárló, nem valószínű, hogy sikerrel rendezni tud egy ilyen ügyet, mondjuk egy kínai vagy egy vietnámi gyártóval szemben. Hála Istennek, az én esetemben az eladó és a forgalmazó ugyanaz a cég volt és vagy jó szándékból, vagy tudatlanságból, de nem irányítottak tovább a gyártóhoz. Viszont nem is nagyon kapkodták el a rendezést.

Szóval mikor már majdnem két hónapja nem kaptam választ, írtam egy e-mailt, hogy mi a helyzet. Erre gyorsan reagáltak, megírták, hogy köszönik a türelmem, rajta vannak az ügyön. Megjegyzem, ekkor már 7 hónapja húzódott az ügy. Újabb zárójeles megjegyzés: (a törvény, nem hónapokat, hanem ha jól emlékszem 40 napot vagy 40 munkanapot ad az ilyen ügyek rendezésére).

Az e-mail után két nappal, egy újabb e-mail érkezett, amiben közölték, hogy a beszállító megtéríti a szerelő munkadíját is. A pénzt átvehetem bármelyik üzletükben. Innen már az ügy nem hozott újabb bonyodalmat, 7 hónap után, megkaptam azt a pénzt, ami az első perctől egyértelműen megilletett.

Azt azonban ne felejtsük el, hogy a rosszul fogalmazott jogszabály miatt, a cég megtehette volna, hogy kiszáll az ügyből és a termék gyártójához irányít. El kell ismerni, hogy az ügyintézés során ebben az egy dologban vásárlóbarát módon jártak el. Persze azt azért ne felejtsük, hogy ez minden normális helyen így működik.

Konklúzió

Gyanítom most már egyértelmű, hogy miért adtam ennek a cikknek a „Türelemjáték” címet. Hiszen hacsak az ember nem végtelenül naiv, ezt az esetet olvasva rájön, hogy nem volt véletlen az, hogy a garanciális ügyintézés 7 hónapig tartott. Ahogyan az sem véletlen, hogy egy országos cégnél, abszolút nem követik a törvényeket mindaddig, míg a vevő nem emlékezteti őket a vonatkozó paragrafusokra. Valamint az sem a véletlen műve, hogy egy alkalmazott, aki egyedül dolgozik az adott boltban és naponta tucatjával ad el alkatrészeket, sorozatban elfelejt szólni, hogy a gyors és sikeres ügyintézéshez milyen papírok szükségesek. Továbbá az sem véletlen, hogy ilyen jellegű ügyintézésben a kommunikáció hónapokra elakad, de amint az ember rákérdez, hogy mi a helyzet, érdekes módon napokon belül továbblépés történik.

Tehát ez a türelemjáték. Amiben ha az ember nincs tisztában a jogaival, vagy beleun a várakozásba. Esetleg elfeledkezik az egészről, akkor „egészen véletlenül”, elfelejtik neki kifizetni azt, amiről egyébként ők is tudják a legelejétől kezdve, hogy járna.

…végezetül pedig ne felejtsük el, az online autós oldalon megszólalókat, akiknek a válaszaiból kiderült, hogy őket bizony jó eséllyel már megkárosította a „türelemjáték”. Felmerül a kérdés, vajon évente hány vásárlót károsít meg ez a játék azáltal, hogy a vevők nem ismerik a jogaikat, vagy azáltal, hogy az ember egyszerűen beleun a hónapokig tartó levelezésbe és inkább hagyja az egészet? Egy biztos, ha az ember nem adja fel, végezetül megnyerheti a játékot. Ilyenkor már csak annyi a probléma, hogy a „nyereménye” az a pénz, ami jogilag, már a játék elejétől, egyébként is az övé.

szerző: Dani